Jellegzetes, a börtönben a fiatalkorúaknál és a fiatal felnőttkorúaknál (25 év alatt) gyakran felbukkanó, hason, pengével ejtett vágások. A kép egy "romániai közösségi portálról" származik. Ezeket az eseményket a fogvatartottak a személyi állománynak gyakran nem is jelentik. 
Jellegzetes, szintén hason lévő hegek egy egykori orosz fogvatartotton. A felső képpel összevetve felmerülhet a kérdés, hogy az önkárosítás milyen összefüggésben van a tetoválással, illetve a graffitivel.
Önkárosítás – nehéz helyzet a börtönben
Börtönhatékonyság
Egy-egy büntetés-végrehajtási rendszer hatékonyságát a következők szerint szokták mérni:
- túletelítettség (minél nagyobb, annál gyengébb lehet a társadalmi és szakmapolitikai kohézió)
- kábítószer-előtalálás (úgy tűnhet, hogy minél kevesebb, annál csekélyebb a kábítószerprobléma, de ez nem igaz)
- szökés (mennyire hatékony a börtön biztonsági rendszere emberi és technikai értelemben)
- öngyilkosság (mennyire figyelnek oda a fogvatartottakra – valójában ez a mutató nem mond semmit)
- egyéb rendkívüli események (szintén a biztonsági rendszer hatékonysága)
- személyzeti fluktuáció (valójában mennyire stresszel teli a börtönrendszer)
Míg az öngyilkosságra szinte nem lehet hatni, nem lehet befolyásolni, addig az önkárosítást igen. Számos hatóság tévesen ítéli meg a büntetés-végrehajtást olyan szempontból, hogy az intézetben óvatlanság miatt következik be az öngyilkosság. Ez az ítélet etikátlan, viszont az önkárosításért kapott elmarasztaló szavak mindenképpen jogosabbnak tűnnek. Az önkárosítás legjobb megelőzési stratégiája az, ha az okait megismerjük, és tudatosítjuk magunkban.
Az önkárosításról általánosságban a következőket lehet elmondani:
- túláradó érzelmek miatt keletkeznek, és nem szabad őket szégyellni
- az önkárosítás célja az életben maradás és a pszichológiai integritás megtartása (ti. ne őrüljünk meg)
- néha csak ez az eszköz áll rendelkezésre
- önromboló, de működik
- általában az tudatosodik a személyben, hogy elviselhetetlen fájdalmat, dühöt vagy félelmet érez
Korábban kitértünk arra, hogy a börtönben néha az egyetlen kommunikációs lehetőség a külvilággal az önkárosítás (falc és nyelés pl.), most látni fogjuk, hogy milyen okai lehetnek még.
Solomon és Farrand ismérvei az önkárosítás okairól
- menekülés az üresség, a depresszió vagy a valótlanság elől
- feszültségcsökkentés
- a fájdalom megkönnyebbülést okoz
- félelem a düh és a bosszú kitörésétől
- sivárságtól menekül, hogy legalább érezzen valamit
- a valóság megalapozása (valamit bizonyítani akar)
- a biztonság keresése
- egyediség kifejezése
- öngyilkosság megelőzése
- érzelmi fájdalom kifejezése
- eufória
- mások viselkedésének befolyásolása
- kommunikáció másokkal
- támogatásra való igény
- szexualitás elfojtása vagy kifejezése
- elidegenedés érzésének kifejezése
- a sebek kifejezik, hogy a fájdalom igazi
- abúzív minták folytatása (gyermekkorban elszenvedett abúzus fiziológiai aroulsal szintjének fenntartása – az izgalmi állapothoz hozzászokott személy, testi izgalom keresésével nyugszik meg)
- önbüntetés
- krízisviselkedés arousal szintjének elérése (a trauma izgalmi szintét újból át kell élni, csak ez vezethet megnyugváshoz)
- valami még rosszabb megelőzése
A fentiek négy csoportba oszthatók:
1. érzelemszabályozás: a feszültség csökkentése és az egyensúly keresése
2. kommunikáció: önkárosítással fejezi ki azt, amit nem tud elmondani
3.-4. ellenőrzés/büntetés
Érezhető, hogy a börtönben ezek a jelenségek teljesen konkrét formában jelennek meg, olyannyira szembetűnők és gyakoriak, hogy hajlamosak vagyunk félreértelmezni vagy tudomásul sem venni.
Alexithymia
Zlothnick szerint az önkárosító személyek nem tudják elírni az általuk átélt érzést, és azt akarják, hogy a társas közegük is érezze azt, amit ők. Ezt a jelenséget nevezik alexithymiának.
Szelf-konstrukció
Deiter, Nicholls és Pealman szerint az önkárosító személyek szelfjéból a következő elemek (skillek) hiányoznak:
- az erős (pszichés) hatás toleranciája (a klinikai pszichológia ezt a hatást életeseménynek nevezi)
- az önbecsülés kifejlesztése és kivitelezése
- másokkal való kapcsolattartás (nem pusztán kapcsolatba lépés, hanem a kapcsolat megtartása)
Haines racionalizációs elmélete
Az önkárosító személyek nem tudják megmagyarázni, hogy miért követik el a tettüket. Úgy tűnik, hogy az átérzett feszültség nem pszichológiai választ vált ki, hanem viselkedésest. A személy arra törekszik, hogy a kellemetlenül magas stressz szintet (helyesebben: fiziológiai arousalt) csökkentse, ez nem megy, és a személy rosszul fogja érezni magát. Főleg olyan környezetben, mint a börtön, ahol minden formális, és a spontaneitást szankcionálják.
Agyi jellegzetesség
Kimutatták, hogy az önkárosító személyek agyában kevés a szerotonin koncentráció
Herpertz listája az önkárosítást elkövető személyiség sajátosságairól
- nem szereti önmagát
- érzékeny az elutasításra
- krónikus dühöt érez önmagával szemben
- elfojtja a másokkal szembeni dühét
- az agresszív érzéseit elnyomja
- impulzív és az impulzivitását nem tudja kontrollálni
- elragadja a pillanatnyi hangulata
- nem tervez előre, nem a jövőnek él
- depressziós vagy öngyilkossági kísérletei voltak
- irritábilis (könnyen felidegesíthető)
- a stressz ellen rossz megküzdési stratégiái (coping) vannak
- nem rugalmas a coping repertoárja
- nem tudja a coping mechanizmusait kontrollálni
- hajlamosak a szituációkból elmenekülni
- nem érzékelik a külső megerősítést, belső megerősítésre képtelenek
Láthatjuk, hogy Herpertz ismérvei közül számos jellegzetesség vagy a neurózisra vagy az antiszociális személyiségzavar tüneteire emlékeztet.
Az általános prevenciós kognitív (öngyógyító) technikák nem alkalmazható a börtönben, mert (Alderman alapján):
- a fogvatartott ritkán talál érzelmi támogatást a börtönben
- a fogavatrtott korlátozott a másik személyekkel való érintkezésben
- a fogavatartott segítségkérése gyakran jogi, biztonsági vagy egészségügyi útra terelődik
- a fogvatartottak gyakran nem választhatják meg, hogy mit tesznek
- a fogvatartottak gyakran nem tudnak elmenni arról a helyről, ahol a konfliktus éri őket
- nem tudják, hogy a feszültségeiktől máshogy is megszabadulhatnak (rossz fogvatartotti coping lehet ugyanakkor: a zárkán való gyúrás, kontroll nélküli panaszírás, fogvatartott társ sanyargatása stb.)
- a fogvatartottak csak a személyzetnek ígérhetik meg, hogy nem károsítják magukat tovább
- gondolataik gyakran annyira le vannak foglalva a feszültségeikkel, hogy nem képesek másra koncentrálni
- ha elkezdték az önkárosítást, nagyon nehezen tudják abbahagyni, bele is halhatnakBörtönhatékonyság
Egy-egy büntetés-végrehajtási rendszer hatékonyságát a következők szerint szokták mérni:
- túletelítettség (minél nagyobb, annál gyengébb lehet a társadalmi és szakmapolitikai kohézió)
- kábítószer-előtalálás (úgy tűnhet, hogy minél kevesebb, annál csekélyebb a kábítószerprobléma, de ez nem igaz)
- szökés (mennyire hatékony a börtön biztonsági rendszere emberi és technikai értelemben)
- öngyilkosság (mennyire figyelnek oda a fogvatartottakra – valójában ez a mutató nem mond semmit)
- egyéb rendkívüli események (szintén a biztonsági rendszer hatékonysága)
- személyzeti fluktuáció (valójában mennyire stresszel teli a börtönrendszer)
Míg az öngyilkosságra szinte nem lehet hatni, nem lehet befolyásolni, addig az önkárosítást igen. Számos hatóság tévesen ítéli meg a büntetés-végrehajtást olyan szempontból, hogy az intézetben óvatlanság miatt következik be az öngyilkosság. Ez az ítélet etikátlan, viszont az önkárosításért kapott elmarasztaló szavak mindenképpen jogosabbnak tűnnek. Az önkárosítás legjobb megelőzési stratégiája az, ha az okait megismerjük, és tudatosítjuk magunkban.
Az önkárosításról általánosságban a következőket lehet elmondani:
- túláradó érzelmek miatt keletkeznek, és nem szabad őket szégyellni
- az önkárosítás célja az életben maradás és a pszichológiai integritás megtartása (ti. ne őrüljünk meg)
- néha csak ez az eszköz áll rendelkezésre
- önromboló, de működik
- általában az tudatosodik a személyben, hogy elviselhetetlen fájdalmat, dühöt vagy félelmet érez
Korábban kitértünk arra, hogy a börtönben néha az egyetlen kommunikációs lehetőség a külvilággal az önkárosítás (falc és nyelés pl.), most látni fogjuk, hogy milyen okai lehetnek még.
Solomon és Farrand ismérvei az önkárosítás okairól
- menekülés az üresség, a depresszió vagy a valótlanság elől
- feszültségcsökkentés
- a fájdalom megkönnyebbülést okoz
- félelem a düh és a bosszú kitörésétől
- sivárságtól menekül, hogy legalább érezzen valamit
- a valóság megalapozása (valamit bizonyítani akar)
- a biztonság keresése
- egyediség kifejezése
- öngyilkosság megelőzése
- érzelmi fájdalom kifejezése
- eufória
- mások viselkedésének befolyásolása
- kommunikáció másokkal
- támogatásra való igény
- szexualitás elfojtása vagy kifejezése
- elidegenedés érzésének kifejezése
- a sebek kifejezik, hogy a fájdalom igazi
- abúzív minták folytatása (gyermekkorban elszenvedett abúzus fiziológiai aroulsal szintjének fenntartása – az izgalmi állapothoz hozzászokott személy, testi izgalom keresésével nyugszik meg)
- önbüntetés
- krízisviselkedés arousal szintjének elérése (a trauma izgalmi szintét újból át kell élni, csak ez vezethet megnyugváshoz)
- valami még rosszabb megelőzése
A fentiek négy csoportba oszthatók:
1. érzelemszabályozás: a feszültség csökkentése és az egyensúly keresése
2. kommunikáció: önkárosítással fejezi ki azt, amit nem tud elmondani
3.-4. ellenőrzés/büntetés
Érezhető, hogy a börtönben ezek a jelenségek teljesen konkrét formában jelennek meg, olyannyira szembetűnők és gyakoriak, hogy hajlamosak vagyunk félreértelmezni vagy tudomásul sem venni.
Alexithymia
Zlothnick szerint az önkárosító személyek nem tudják elírni az általuk átélt érzést, és azt akarják, hogy a társas közegük is érezze azt, amit ők. Ezt a jelenséget nevezik alexithymiának.
Szelf-konstrukció
Deiter, Nicholls és Pealman szerint az önkárosító személyek szelfjéból a következő elemek (skillek) hiányoznak:
- az erős (pszichés) hatás toleranciája (a klinikai pszichológia ezt a hatást életeseménynek nevezi)
- az önbecsülés kifejlesztése és kivitelezése
- másokkal való kapcsolattartás (nem pusztán kapcsolatba lépés, hanem a kapcsolat megtartása)
Haines racionalizációs elmélete
Az önkárosító személyek nem tudják megmagyarázni, hogy miért követik el a tettüket. Úgy tűnik, hogy az átérzett feszültség nem pszichológiai választ vált ki, hanem viselkedésest. A személy arra törekszik, hogy a kellemetlenül magas stressz szintet (helyesebben: fiziológiai arousalt) csökkentse, ez nem megy, és a személy rosszul fogja érezni magát. Főleg olyan környezetben, mint a börtön, ahol minden formális, és a spontaneitást szankcionálják.
Agyi jellegzetesség
Kimutatták, hogy az önkárosító személyek agyában kevés a szerotonin koncentráció
Herpertz listája az önkárosítást elkövető személyiség sajátosságairól
- nem szereti önmagát
- érzékeny az elutasításra
- krónikus dühöt érez önmagával szemben
- elfojtja a másokkal szembeni dühét
- az agresszív érzéseit elnyomja
- impulzív és az impulzivitását nem tudja kontrollálni
- elragadja a pillanatnyi hangulata
- nem tervez előre, nem a jövőnek él
- depressziós vagy öngyilkossági kísérletei voltak
- irritábilis (könnyen felidegesíthető)
- a stressz ellen rossz megküzdési stratégiái (coping) vannak
- nem rugalmas a coping repertoárja
- nem tudja a coping mechanizmusait kontrollálni
- hajlamosak a szituációkból elmenekülni
- nem érzékelik a külső megerősítést, belső megerősítésre képtelenek
Láthatjuk, hogy Herpertz ismérvei közül számos jellegzetesség vagy a neurózisra vagy az antiszociális személyiségzavar tüneteire emlékeztet.
Az általános prevenciós kognitív (öngyógyító) technikák nem alkalmazható a börtönben, mert (Alderman alapján):
- a fogvatartott ritkán talál érzelmi támogatást a börtönben
- a fogavatrtott korlátozott a másik személyekkel való érintkezésben
- a fogavatartott segítségkérése gyakran jogi, biztonsági vagy egészségügyi útra terelődik
- a fogvatartottak gyakran nem választhatják meg, hogy mit tesznek
- a fogvatartottak gyakran nem tudnak elmenni arról a helyről, ahol a konfliktus éri őket
- nem tudják, hogy a feszültségeiktől máshogy is megszabadulhatnak (rossz fogvatartotti coping lehet ugyanakkor: a zárkán való gyúrás, kontroll nélküli panaszírás, fogvatartott társ sanyargatása stb.)
- a fogvatartottak csak a személyzetnek ígérhetik meg, hogy nem károsítják magukat tovább
- gondolataik gyakran annyira le vannak foglalva a feszültségeikkel, hogy nem képesek másra koncentrálni
A fenti képen egy olyan fogvatartott látható, aki a péniszébe több tucat apró műanyag golyócskát rakott vagy rakatott egy magyar bv. intézetben. A fogvatartotti szleng csutorának hívja, amikor a rabok a nemi szervüket annyira eltorzítják a péniszgolyókkal, hogy a péniszük hasonló lesz egy kukoricacsőhöz.
A beavatkozáshoz természetesen nem tudnak steril eszközöket használni, és a tevékenység a börtönökben szigorúan tiltott. Ezért nagy a fertőzés vagy a súlyos sebesülés veszélye. A sérülteket a tököli rabkórházban látják el, ahogy azt a kép is mutatja.
A börtönbeli önkárosítások értelmezési lehetőségei:
- szociológiai szempontból: mobilitás, azaz jobb helyre való törekvés
- pszichológiai szempontból: kommunikáció
- szociálpszichológiai szempontból: a csoportnyomásnak való engedelmesség
- bv. jogi szempontból: fegyelmi eljárást nem lehet indítani, kivéve, ha a fogvatartott fenyegetőzik az önkárosítással
- emberi jogi szempontból: az egyik legsúlyosabb börtönártalom
- antropológiai szempontból: önkifejezés, mint a gyúrás, a tetoválás és a graffiti
